A DORA négy fő pillére logikusan négy megoldást igényel, és mindegyikhez különböző mértékben léteznek dedikált termékek. A kockázatkezelés, az incidensek jelentése, az ellenálló képesség tesztelése és a harmadik fél kockázatai azonban nem működnek egymástól függetlenül. A DORA jó okkal foglalkozik velük együtt, megszakítás nélkül; a kiberbiztonsági és egyéb működési kockázati megoldások szolgáltatói megfontolhatják, hogy ugyanezt tegyék.
A fizetési hálózatok jól ismerik annak szükségességét, hogy a bankok számára biztosított helyettesítő feldolgozás révén "mindig készenlétben" kell lenniük, hogy a banki kiesések és leállások idején megfeleljenek az erős ügyfélhitelesítési (SCA) követelményeknek.
A fizetési hitelesítésen és engedélyezésen túlmenően a fizetési hálózatok folyamatosan védik a hálózatukon lévő összes adatot. Ez a védelem kiterjedhet kizárólag a hitelkártyás vagy valós idejű számla-számla közötti fizetésekre összpontosító tranzakciókra, de a nyílt banki vagy egyre inkább a blokklánc révén más pénzügyi adatokra is.
A kiberkockázatok folyamatos számszerűsítése lehetővé teszi a fizetési hálózatok számára, hogy kezeljék a többsávos hálózataikat és az általuk kiszolgált pénzügyi szervezetek működési kockázatait. A DORA első pillérének ez a számszerűsíthető megközelítése túlmutat a kiberbiztonságon, amely túlmutat azon a játékgépes mentalitáson, hogy az érméket reaktívan bedugjuk egy nyílásba, hogy megállítsuk a támadások könyörtelen támadását. A belső testreszabás így az egyedi üzleti igényekhez igazodhat, míg a külső kontextualizálás a folyamatosan fejlődő dinamikus fenyegetések alapján nyújt támogatást.
Az ellenálló képesség tesztelése a & támadásszimuláción keresztül kiegészíti a kockázatkezelést a rosszindulatú szereplők viselkedésének utánzásával. A szimulációk folyamatosan futtathatók a szervezet termelési környezetében, hogy a DORA második pillérének megfelelően az üzleti műveletek zavartalanul folytatódjanak. Folyamatos érvényesítési rendszerként is szolgálhatnak, amely figyelemmel kíséri a biztonsági ellenőrzések hatékonyságát. Az eredmények jobb adatokat szolgáltatnak a kockázatkezeléshez, amelyek viszont további rugalmassági teszteléseket táplálnak, és így a körforgást erősítik. A folyamatos tesztelésből származó jelentések szükség szerint beépíthetők a DORA harmadik pillérének eseményjelentési mechanizmusaiba.
A negyedik pillér, a harmadik fél kockázata a kockázatkezelés, az incidensek jelentése és a DORA rugalmassági tesztelése után következik. Úgy tűnik, hogy ez az álláspont nem a fontosságának tükrözése, hanem inkább annak felismerése, hogy a pénzügyi ökoszisztéma másik három pillérének alapját képezi.
